Sok hobbikertész számára egyszerűnek tűnhet, hogy szintetikus tápoldatokkal javítson a rendelkezésére álló termőföld minőségén. Ennél azért ismerünk jobb megoldást: a komposztálás segítségével könnyen elkerülhetjük, hogy mérgező, a környezetet károsító anyagokat juttassunk a földbe. Ráadásul a termékeny biohumusznak nem csupán növényeink örülnek majd, ezzel az eljárással a háztartásunkban felgyülemlett hulladék mennyiségét is csökkenthetjük.
Biztosan sokan találkoztak már a komposztálás fogalmával, mégis kevesen tudják, mit is jelent ez pontosan. Egyáltalán miért van rá szükség a mindennapokban? Cikkünkben körüljárjuk, miért érdemes akár kertes házban, akár lakásban a jótékony biohumusz “gyártása” mellett döntenünk.
Egy kis elméleti háttér
A komposztálás egy sajátos biológiai folyamat, melynek során a szerves hulladékok tápanyagban gazdag, a talaj javítására alkalmas humusszá alakulnak át. Több előnye is ismert: pótolja a talajból hiányzó tápanyagokat, javítja a talaj szerkezetét, növeli a növények ellenálló képességét. Alapja a megfelelő oxigénellátás. Ha a nyersanyag levegőtlenné válik, nemkívánatos baktériumok szaporodnak el benne, a komposzt pedig rothadó masszává válik. Ezért fontos a levegős tárolóhely kialakítása és a lazító anyagok (pl. szalma, ágnyesedék) komposztba keverése. A megfelelő vízmennyiség is nagyon fontos tényező. Ha kevés a nedvesség, akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll, a lebomlás nem indul be. Ha túl sok a víz, akkor kiszorítja a levegőt, és nem áll rendelkezésre elegendő oxigén.
A komposztálóba nagyon sok mindent tehetünk. Zöldség- és gyümölcshulladék, tojáshéj, kávé- és teazacc, hervadt virágok, szobanövények elszáradt levelei mind mehetnek bele. De akár virágföldet, fahamut, tollat, szőrt, az anyagok közül gyapjút, pamutot és lenvásznat is hozzáadhatunk. Emellett a levágott fű, a kerti gyomok, falevelek, szalma, összeaprított ágak, elszáradt palánták, faforgács és fűrészpor is mehet bele. Semmiképpen ne kerüljön a komposztba festék-, lakk-, olaj- és zsírmaradék, szintetikus, nem lebomló anyagok, ételmaradék, fertőzött növények, magas nehézfémtartalmú anyagok.
Hogyan kezdjünk hozzá?
Mindenekelőtt egy megfelelő komposztálóra van szükségünk. Akik kertes házban élnek, a kert egy árnyékos pontján maguk is készíthetnek komposztládát vagy komposztáló keretet. Ez készülhet téglából, raklapokból vagy egy műanyag kuka felhasználásával. A társasházban élők a konyhában, esetleg a teraszon helyezhetik el a már több helyen is kapható beltéri, speciális komposztáló edényt. A komposztáláshoz mindenképpen árnyékos, jó vízelvezetésű helyet keressünk.
A gyorsabb lebomlás érdekében ajánlatos a komposztálóba kerülő anyagokat 5 cm-nél kisebb darabokra aprítani. Alulra tegyünk valamilyen durva anyagot, pl. faaprítékot, hogy a levegőzést alulról biztosítsuk. Erre rétegezve helyezzük rá a konyhából és a kertből kikerülő különböző fajtájú szerves hulladékokat. A rétegek közé különböző adalékanyagokat tehetünk (földet, kőzetlisztet vagy riolittufát), melyek javítják a komposzt minőségét. Bónuszként ezek megkötik a helytelen kezelés miatt keletkező, kellemetlen szagú gázokat is. A minél jobb minőség érdekében 6-8 hetente meg kell keverni a komposztot, esetleg be kell állíltani a megfelelő nedvességtartalmat is. Az így elkészített érett biohumuszt a zöldségfélék, dísznövények, virágok vagy fák táptalajának javítására használhatjuk fel.
