A tető minden épület meghatározó eleme. Különböző anyagokból és különféle építési módszerekből épülhet fel. Ezen módszerek egyike a „pillangós tetőfedés”, amely egyedülálló anyag- és építési technikával rendelkezik. Az építők számára is számos lehetőséget biztosít a sok fénynek és a különböző szellőzési alternatíváknak köszönhetően. Emellett egy olyan csodás tulajdonsága van, amely a bolygóbarát építők számára is rendkívül izgalmassá teszi a pillangós tetőfedést. De mielőtt eljutnánk idáig, ismerjük meg a rendszer történetét!
A pillangós tető 1930-ban született meg Le Corbusier-nek köszönhetően. Az általa kifejlesztett szerkezetet az egyediség és az esztétika jellemezte. Le Corbusier először a kor híres művészeti mecénása, Eugenia Errazuriz számára javasolta ezt a tetőfedést, aki sajnos azelőtt csődbe ment, mielőtt az építkezés befejeződhetett volna. A tervek viszont megihlettek egy neves cseh építészt, Antonin Raymondot, aki végül Japánban készítette el az első általunk ismert, ilyen tetővel rendelkező nyaralót.
Az első épületek sikeresen kiállták az idő próbáját, de így is várni kellett még az új forma ismertté válására, elterjedésére.
A pillangóház az 1950-es évek végén Kaliforniában, William Krisel munkájának köszönhetően lett igazán népszerű. Nevét formájáról, a fordított oromzat V-alakjáról kapta, ami egy pillangó két szárnyára emlékeztethet bennünket.
LAPOZZ TOVÁBB, A CIKK FOLYTATÓDIK!
